Az elemi oktatás hosszú évszázadokon keresztül az egyház irányítása alatt állt. Mivel Válban gyakran változott a földesúr személye, az Ő vallása pedig mindig meghatározó volt, a katolikus és református népesség aránya gyakran változott. Egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig a gyerekek a saját egyházuk által működtetett iskolában tanultak. A katolikus iskolára az első utalás egy 1733-as iratban található.
1777. augusztus 22-én királyi rendelettel lépett életbe a Ratio Educationis (A nevelés és az egész oktatásügy rendszabálya Magyarországon és kapcsolt tartományaiban). Egyik szerzője Ürményi József, Vál földesura, aki sokat tett azért, hogy tervei a gyakorlatban is megvalósuljanak. Válban is igyekezett az iskola és a tanító kérdését minél előbb rendezni.
A 18. század végén Vál a bicskei járás 19 települése között a hetedik helyet foglalja el az iskolába járók tekintetében, olyan településeket előz meg, mint Érd és Martonvásár. Ürményi József, aki buzgó katolikus volt, igen nagy hangsúlyt fektetett a falu fejlesztésére. 1819-24 között felépítette a mai hatalmas, kupolás plébániatemplomot, a katolikusoknak új iskolát építtetett, a reformátusoknak is biztosított házhelyet az iskola és a rektorlak számára.
Válban 70 katolikus fiú és 10 lány járt iskolába. A református vallásúakról nincs adat. 1818-ban már 157 gyerek járt iskolába (159-bŐl!), 97 fiú és 59 lány. Egy 13 és egy 14 éves fiú is tanult még, és két ötéves is (a lányok közül hatan 5 évesek). A lányok főleg 6-8 éves korukban jártak iskolába. A felsorolt adatokból is kitűnik, hogy a gyerekeket akkor engedték iskolába, amikor kis koruk és fizikai munkára való alkalmatlanságuk miatt még nem tudtak igazán segíteni szüleiknek. Az új iskolaépületet pár évvel 1818 előtt Ürményi József építtette a mezőváros hozzájárulásával. 3 szobája (2 tanterem és a tanítómester lakása), 1 konyhája, istállója és pincéje volt. A két tanteremből az egyiket használták iskolai célra, így a fiúk és a lányok közösen tanultak.
A váli nevelésügy történetében jelentős helyet foglal el Farkas Imre, akit Ürményi József 1817-ben hívott meg váli plébánosnak. 1833-ig élt itt, majd ezután nem sokkal székesfehérvári megyéspüspök lett. Az iskola irányításában is vezető szerepet játszott. Az Ő idejeéből fennmaradt 15 tantestületi jegyzőkönyv és „Üdő Rend” is. Ebből kiderül, hogy az oktatás délelőtt fél nyolctól tízig, majd délután fél kettőtől négyig tartott. Az órarend az első osztályra vonatozik, így érthető, hogy főleg az olvasás, írás (magyarul, németül, „deákul”), számolás és a hitoktatás szerepel benne. Szigorú rend szabályozta az „oskola előtti és az oskola utáni imádságokat. Ünnep- és vasárnap is volt oktatás, reggel fél 9-től 9-ig, illetve délután fél 3-tól 3-ig, utána szentmise, illetve litánia. A hét hat napján volt a betűzés magyarul, latinul és németül, írás, éneklés, számolás, kis bibliázás, katekizálás, ministrálás. A kedd és a csütörtök könnyebb napok voltak, mert délután hosszú recreatiót, azaz pihenést, szünetet engedélyezett a gyerekeknek.
Az oktatás mellett a nevelés alapvető reguláit az „Illendőség, Tisztaság és Ájtatosság Törvényei a Váli Oskola Számára 1828-30” szabályozta: „1/ a Tisztaság, u.m. a mosdás, fésülés, körömmetszés, öltözködés, állás, járás stb. törvényei. 2/ Becsület, u.m. köszönés, kalapvetés, kézcsókolás, más házánál a koczoktatás, hazamenet a szép és rendes rendben menés stb. törvényei 3/ az Ájtatosság, u.m. a Templomba váló éneklés, vagy imádság könyvből olvasások és összetett kézzel, kivált akik az oltárnál szolgálnak: ugyanaz a templomon kívül stb.” Az illendőség reguláit 12 pontban foglalták össze. Bár néhány szófordulat idejét múltnak tűnik, a lényeg mai napig irányadó lehetne: „6. Ha valamit tagadni kell, miként kell mondani? -Alázatosan engedelmet kérek, nekem úgy látszik, nem úgy vagyon… 10. Midőn beszél veled valaki, hogyan kell állni? -Egyenesen és a két sarkamat összeállítván kezemet egyenesen lelógatva, annak, akivel beszélek szeme közé, vagy a mellyére nézve. Düledezni, támaszkodni, elterpeszkedni nem illik. 11. Ha valamit kérdeznek, miképp kell felelni? Röviden: és ha fehérrül kérdeznek, fehéren, és ha feketérül feketén.” A tisztaság törvényei szerint nem volt baj, ha foltozott a ruha, csak rendes, tiszta legyen. Tanácsot adtak a legfontosabb reggeli tisztálkodásra, miszerint „először: kezeit, másodszor: száját és füleit negyedik ujjával, ínyét, fogait nyelvével, szája padlását jól megdörgölni, végtére kiöblíteni.” Fontos, hogy az embernek „se testén, se ruháján, úgyszintén szívén se legyen semmi motsok.”
A plébános-pedagógus megkövetelte a szigorú tanmenet és tanrend betartását, és különös hangsúlyt helyezett az „illendőség, tisztaság és ájtatosság reguláira”. Az élet (és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nemcsak az iskola) sok területére kidolgozott szabályokat, ugyanis fontosnak tartotta a tudás mellett a tiszteletadást, az erkölcsös életre nevelést is. Az akkori Vál mezővárosban a tanév Szent András, azaz november havának 9. napján kezdődött. A bölcs, nagy tudású, de szelíd lelkű Farkas Imre nagyszerűen megvalósította a gyakorlati életre való nevelés elvét. Iskolájában, ahol a latin nyelvet Ő maga oktatta, nemcsak a tudást tartották fontosnak, hanem a becsületes, illedelmes, az egészségre, higiéniára is gondot fordító gyerekek nevelését is. Ezzel a szülők elé is példát állított, így tehát mondhatjuk azt, hogy az egész falu ízlését, életét alakította az általa kidolgozott „regulák” sora. A katolikus plébánia irattárában maradt feljegyzés a tanítókról is.
1822-ben új tanító került a faluba, Tillmán (Tillmány) Ferenc. November 22-én kötötte meg a szerződést a falu elöljáróival, de az esküjét csak 11 év múlva, 1833-ban tette le. A szerződés értelmében „Megfogadtuk…fél sessio szántó földeken, réten, két kapás szöllön…kívül esztendei fizetése leszen a Catholikus közösségtŐl váltó cédulákban 35 Ft, mely ha valamikor pengő pénz lészen folyamatban szintén állandóan megmarad. 30 pozsonyi mérő kenyérnek való búzája, 20 font hussa, ugyanannyi sója és 5font faggyuja lészen. Minden vonyós marhával bíró gazda az maga trágyájából minden esztendőben két kotsi trágyát fog vinni a mester földeire. Mellyekért Ő is köteles lészen hivatalát mind az iskolában, mind a templomban híven és szorgalmatossan tellyesíteni.” A szántóföld, rét, szőlő, a tűzifa „a méltóságos uraságtól kegyessen resolválva vannak”, művelését a szőlő kivételével a katolikus hívek végzik. A jövedelem úgy tűnik, elegendő volt. Egyrészt a szántó, rét és a szőlő, melynek megmŰvelése a hívők feladata volt, másrészt az egyéb juttatások is biztos megélhetést nyújtottak a tanítónak. Hogy Ő is megelégedett a jövedelemmel bizonyítja, hogy még 1845-ben is a mezővárosban élt feleségével és öt gyermekével. A katolikus plébánián található iskolai jelentésekből olvasható ki, mennyi tanuló jutott a tanítóra és a segédtanítóra. A tanítómester a felsőbb osztályokat tanította, ahova általában kevés gyerek járt (1828-ban 18; 1831-ben 45;).
Ezzel szemben a segédtanítóra 1825-ben 138, 1849-ben 149, 1831-ben 112 tanuló jutott. Ez az elképesztően magas szám csak akkor hihető el, ha feltételezzük (valószínűleg nem alaptalanul), hogy a legtöbb gyerek csak alkalmanként járt iskolába. Mivel a szülők valószínűleg csak az olvasás-írás, a legalapvetőbb matematikai ismeretek megtanulását tartották fontosnak, általában csak a legkisebbeket engedték iskolába, Őket is elsősorban csak télen. Így nem véletlen, hogy a tantárgyak az olvasáson, íráson, számoláson kívül főleg a vallás köréből kerültek ki, bár foglalkoztak latinnal, némettel, az 1845-ös Canonica Visitatio szerint „Magyarhon történetével és földleírással” is. Az iskola fő támogatója az egész időszak alatt az Ürményi család. Nemcsak a tanítók, segédtanítók foglalkoztatását, továbbképzését tartották fontosnak, segítettek az iskola felépítésében, rendszeres felújításában. 1836-ban nem kis anyagi áldozattal felújították az ezután még egy évszázadig fennálló iskolaépülete. A Fejér megyei adatokkal összehasonlítva a korszakban igen jónak mondhatóak az iskoláztatás feltételei Válban, ha a jobbágygyerekek nem is jutottak el a felsőbb városi iskolákba. Csak Vajda Jánosról tudjuk (1827-ben született, gyerekkorát Válban töltötte), hogy Őt szülei a fehérvári gimnáziumba küldték. Az Ő apja az uradalom erdészeként viszont már kiemelkedett a jobbágyok közül.
A református iskola
A legkorábbi adatot a váli református iskoláról az 1721 április 8-án felvett „Tanúkihallgatási jegyzőkönyv a vaáli reformatus templomot illetőleg” Őrizte meg számunkra. A jegyzőkönyv ezt mondja: „Midőn a török Bécs alól elűzetett (1683), azon időtől fogvást a hel. Confession levők birodalmában volt a templom a hozzá tartozó parókiával és oskolával együtt.” A jezsuiták megtelepedése után (1714-tŐl Ők a falu birtokosai) viszont a református egyház számára üldöztetésben eltelő évtizedek következtek. Az 1781. évi türelmi rendelet után adatott csak meg az a lehetőség, hogy a reformátusok követelhessék korábbi jogaikat. Az új templom és torony megépítéséhez 1786-ban kapták meg az engedélyt. Az iskola engedélyezésének dátuma 1787. január Egymás után írták a kérvényeket saját prédikátorért és a katolikusoktól független saját iskola létesítéséért. Írtak a helytartótanácsnak, írtak a vármegyének, a királynak, II Józsefnek, a földesúrnak, Ürményi Józsefnek.
Az iskolával kapcsolatban a legnagyobb probléma az volt, hogy a helytartótanács először az ún. mixta vagy közös iskolát erőltette, de ezt sem a katolikusok, sem a reformátusok nem akarták. Ürményi Józsefet patrónusuknak tekintették, és közbenjárását kérték ügyük elintézéséhez. Támogatását meg is szerezték és ennek az elkövetkező években számos jelét tapasztalhatjuk.
1788-ban már külön tanítója is volt a gyülekezetnek: Szilágyi Mihály, de nem hivatalosan, felsőbb engedély folytán foglalta el helyét, hanem a hívek a maguk indíttatásából és felelősségükre hívták. 1790-ben vármegyei küldöttség jelent meg a faluban, mindent megvizsgáltak és jelentést tettek a vármegyénél. Két hónap múlva – 1790. április 30-án – a helytartótanács meghozta a végleges határozatot Budán: „A vaáli helv. Hitv. Lakosoknak magános vallás szabadság engedtetik, mivel a lelkek száma megvan, bírnak oratoriummal, papházal, harangokkal, tanítómesterrel és a prédikátor tartására is képeseknek lenni tapasztaltatnak.” Erdélyi Mihály (aki már három éve Válban teljesített szolgálatot) lett a gyülekezet első prédikátora 34 éven keresztül.
Mellette egymást váltották a tanítómesterek, a leghosszabb ideig (27 évig!) Szentmiklósi István tanított. Néhányuk neve és szolgálati ideje a következő: Érdekességként álljon itt az első tanítók fizetése Erdélyi Mihály lejegyzése alapján – a lejegyzés dátuma nem szerepel a forráson, de mivel 1790-1820 között volt lelkész, talán az egész korszakot szemlélteti a leírás: „A Vaáli oskola Mesternek esztendei fizetése „Készpénz 20 forint, Kenyérnek való búza 20 pozsonyi mérő, Őszi vetés egy láncz. Tavaszi ugyanannyi. Ezeknek szántások, vetések, betakarítások és behordások, Fél mázsa hús, Fél mázsa só, Nyólczadfél font faggyú, Borsra 30 kr., Vajra 30 kr., Halott temetés 10 kr., Két öl fa, Bor collect a termés szerént, Örletés amennyi szükséges, Kender és káposzta földek és azok megszántása, Caniculáris tsirke vagy a’hellyt egy garas, Fűtő pénz egy garas” Tehát a reformátusok igen bőkezűen látták el tanítójuknak és lelkészüknek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ekkor lélekszámuk már csak fele volt a katolikusoknak. A hús, só mennyisége a duplája volt a katolikus tanító jövedelmének, külön megállapítottak számára bors- és vajpénzt, meghatározták a halott-temetésért járó díjat is. Az utolsó járandóságok (7-15. tétel – a tűzifa kivételével) teljesen hiányoznak a katolikus tanító fizetéséből. Az 1790-es szabad vallásgyakorlás engedélyezése után másfél hónappal már kérelemmel fordulnak a katolikus Ürményi Józsefhez, hogy házhelyet biztosítson a prédikátori vagy iskolaépület számára. Két nappal később Budáról meg is érkezik a válasz: Ürményi tiszttartóját utasítja a házhely kijelölésére. Az 1840-es években a templomot, tornyot és papi házat felújították. 1894-ben felépült az új iskola – ez már kéttantermes, tanítói lakással terveztették. József főherceg követ adományozott a szentgyörgyi bányából, Dreher Antal – az új földbirtokos – 13500 téglával járult hozzá az építkezéshez. A költségek előteremtésére a gyülekezet megadóztatta magát olyan formában, hogy az állami adójának 15 %-át mindenki az építkezés céljaira fizette. 1895. szeptember elsején megszervezik a második tanítói állást. A jegyzőkönyv szerint erre 600 korona államsegélyt kaptak. A megmaradt dokumentumok szerint az 1898-99-es tanévben 96 hat és tíz év közötti gyermeket, 48 fiút és 48 leányt okítottak a református iskolában.
1948-ban összevonták a katolikus és a református iskolát és államosították.
Az iskola hosszú ideig 3 épületben működött: a volt katolikus, református iskola és a volt járási szolgabírói hivatal épületében. Sőt a külterületen található Mária Anna pusztához is tartozott egy iskolaépület az 1950-es évek közepéig. Először a református iskolát alakították át óvodává (1970-es évek eleje), majd 2001-től kibővítették a volt katolikus iskola épületét, új szárnyat épített hozzá az önkormányzat pályázat segítségével. Azóta a közben Vajda János nevét felvett iskola egy épületben működik.
Szabó Éva
